Gyomortrükközés a gasztroenterológián

Mivel annó sokat ittam, inkább, mint ettem, úgy döntöttem megnézetem, mennyire tettem tönkre a gyomromat. Szúró fájdalmat éreztem gyomortájékon 3 helyen is, ezért állandóan a hasamat fogtam, mint az öreg Napóleon, amíg le nem értem meló után a kocsmába, hogy enyhítsem, nem csak az érzelmi és pszichés fájdalmaimat, hanem már a fizikait is. Így 5-6 év eltelte után összeszedtem a bátorságomat és bejelentkeztem a gasztroenterológiára, mert néha-néha még fájdogált. Meg kíváncsi is voltam, milyen érzés. Szóval behívtak a régi-új klinikára a pincébe egy kezelőbe. Már vártak. Egy nagyon kedves asszisztens bekísért és tájékoztatott:

-Szerintem vegye le a pulcsiját, ha nem akarja, hogy csupa nyál legyen.

-Rendben, köszönöm.

Felültetett az ágyra és folytatta:

-Spriccelünk a szájába egy kis lidokaint, hogy ne fájjon a gigája, amikor ledugjuk a kamerát. Kicsit rossz íze lesz, de kelleni fog. Nem fog fájni, csak kellemetlen lesz. Ha szólunk nyeljen.

-Oké!- mondtam és eszembe jutott a rekordom, amikor 11-szer nyeltem vissza a hányásom, a topáz sörözőben a meleg unicumtól.

-Nézhetem a monitort közben? Nagyon menő a felszerelés, pont olyan tv-m van.

-Persze, ha tud felfelé nézni a fekvő helyzetből, nézze nyugodtan.

Hámondom peersze és már kaptam is a fincsi lidokaint a torkomba. Tényleg szar íze volt pont olyan, mint valami 50%-os kerítésszaggató pálinkának. Aztán lefektetett, beállított pózba és kaptam a szájpecket instant. Közben megjelent az idős dokibácsi is, aki egyből leoltotta a villanyokat és a gép mellé lépett. Kihúzta belőle a csövet.
Asztakurva – gondoltam magamban – ekkorára nem számítottam, ez aztán a méretes blööe és már a gigámnál volt a vége. Torokra vettem a brutális fekete tömlőt, mint egy rutinos versenyző. Meg is dícsértek, milyen ügyi vagyok. Hízelgő. Taknyom-nyálam egyben volt már mikor eszembejutott, hogy nézni kéne a monitort, de kurvára nem bírtam kinyitni a szemeimet, mert már a könnyeim is ömlöttek. Hát nem örömkönnyek voltak. Nem maradt más hátra, mint előre, jó buddhista tanítások módjára befelé kezdtem figyelni és megélni minden pillanatot. Esetleg meditálni. Öklendezve és böfögve az igarlmatlan szerszámtól, viszont nehezen találtam a belső nyugalmamat. Úgy sehogy. Ők nagyon kedvesek voltak közben és nyugtattak tovább, hogy jól csinálom, most pedig fújnak egy kis levegőt a gyomromba, ne próbáljak meg beszélni. Hát őőő izé…Köszönöm…de, maximum telepatikus úton tudnék üzenni, de jöjjön aminek jönnie kell a lufi feeling. A lufeeling. Felfújtak és már vették is a mintát a gyomorfalamból, biztos ami biztos, mert reflexből nyomattam ki a felesleges levegőt. Büfikéztem pár sort, emezek csipegettek valamit és már húzták is kifelé a méteres szamárbőgető szerszámot, amit irígykedve néztem. De boldog voltam, amikor kiköptem azt a szart. A kedves asszisztens a számhoz nyomott két marék zsepit és szuper aranyosan mondogatta, milyen ügyes voltam, ami nagyon jól esett. Kis büszkeséget éreztem. Majd miután elállt a nyáladzás kért, hogy kint foglaljak helyet, mindjárt megy a doktor úr. Vígan kiültem és megköszöntem a segítséget, mondom neki egy élmény volt! Nevettet, majd utána jött a doktor úr. Közölte, hogy nyugodjak meg, meglepő módon minden rendben van a gyomrommal azok után, amit műveltem vele. Neki is megköszöntem a segítséget és az élményt, amin jót nevettünk ismét és a papírkámmal együtt kiengedett a váró folyosóra, ahol már sorban ültek a páciensek. Tágra nyílt szemekkel néztek rám a várók, köztük János a vezetés oktatóm. Nem értette mi ez a vidámság itt. Hámondom egy élménnyel lettem gazdagabb, nem kellemes élménnyel, de élmény-nyel. hahaha
Kitartást kívántam és kifelé menet is eltévedtem az alagsorban.
Mivel ilyen ügyes gyerek voltam, ezek után gondoltam megjutalmazom magam és elmegyek egy pékségbe, kávézni. Beültem, kikértem a hosszúkávét, hogy legyen valami meleg is a gyomromban és bónuszként mellécsaptam egy kókuszgolyót is. Elégedetten tekintettem le az asztalnál a meleg kávémra és a baszadéknagy golyszira. Vajon leférne most egyben is a torkomon? És a dokibácsi szerszámára gondoltam. Ami kamerázott, világított és fel is fújt levegővel. Közben a háttérben felcsendült egy zene a rádióból, és egy kedves női hang énekelni kezdett:
99Luftballons
Auf ihrem Weg zum Horizont
Hielt Man für Ufos aus dem All
Darum schickte ein General