RÉGI MAGYAR ÁLDÁS

Áldott legyen a szív, mely hordozott, 
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt, 
Legyen áldott eddigi utad, 
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény, 
Hogy másoknak is fénye lehess. 
Legyen áldott a Nap sugara, 
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget adó forrás 
A szeretetedre szomjasoknak, 
És legyen áldott támasz karod 
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad 
Minden hozzád fordulónak, 
Legyen áldást hozó kezed 
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod, 
Légy vigasz a szenvedőknek. 
Légy te áldott találkozás 
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár 
Minden hibád, bűnöd, vétked. 
Hiszen, ki megbocsátja, 
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás, 
Fájdalomban, szenvedésben, 
Örömödben, bánatodban, 
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod, 
Őrizze meg kedvességed. 
Őrizzen meg önmagadnak, 
És a Téged szeretőknek.

Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.

Agnes Beguin

Mondd, minek?

Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?

Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?

Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,

hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?

Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?

Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?

Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?

Mit gondolsz, mért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?

Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?

Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!

Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?

Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!

S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!

Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!

Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?

Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!

Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna!

Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!

Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.

Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!

Aranyosi Ervin